Tucatnyi szépségverseny győzteseként került a Cool TV képernyőjére, a média érdeklődését szereti jóra fordítani, ha pedig megtámadják, Zimány Linda keményen visszavág.
A legnagyobb kánikula tombol a városban, az izzó aszfalt elől leginkább a vödörnyi hűs limonádékat kínáló teraszokon lehet menedékre lelni. Egy ilyen helyen találkozunk, Linda cseppet késik – mint kiderül, azért, mert kedvesétől meglepetésként kapott egy elektromos zongorát, amit nem lehetett nem kipróbálni...
Csak nem pályamódosításra készül?
Nem, nem! Ugyan korábban 12 évig tanultam zongorázni, de biztosan nem fogok koncertezni. A zene benne van a mindennapjaimban, és magamnak írogatok dalokat, szövegeket. Meg amikor a barátaim átjönnek, együtt énekelünk majd. Épp most beszéltem telefonon Tóth Gabival, hogy most már bármikor jöhet egy üveg borral jammelgetni.
Ha valaki megbökdösné, hogy legyen ebből egy lemez?
Egy komolyabb hangvételű lemezbe semmiképpen sem mennék bele. Magyarországon egyoldalúan ítélnek az emberek, és ha én leülnék egy szál zongorával énekelni, nem vennének komolyan, mert engem nem erről az oldalamról ismernek. Igazából nem is akarom ezt az oldalamat megmutatni. Az nekem bőven elég, ha a hozzám közelállók így is ismernek. A zenélés nekem önkifejezés, ami jólesik, megnyugtat. Korábban már énekeltem popdalokat, így egy könnyedebb hangvételű lemezre valószínűleg igent mondanék, aztán legfeljebb rácsempésznénk egy zongorás számot is... De ennél nem több. Az emberek így is azt gondolnák, hogy megint egy modell, aki énekelni akar...
Azért mert a fotóival találkoznak leginkább?
Igen, és a dolgok idejét is ki kell várni. Sokszor megkérdezik, hogy a műsorvezetés kapcsán mik az álmaim. Vannak ilyenek, de én 23 évesen nagyon jól érzem magam ott, ahol vagyok. Nyilván hasonlóan érezném magam, mondjuk, a Reggeliben is, ám nem biztos, hogy hiteles lennék, mivel más korosztály nézi azt a műsort.
A mindennapi életében mennyire fontosak a külsőségek?
Rájöttem, hogy igazából nem engem érdekelnek a külsőségek, hanem az embereket. Látnak a tévében, a magazinokban, és erről alkotnak véleményt. Ezért leginkább arra kíváncsiak, hogy milyen a ruhatáram, milyen táskát vettem vagy épp milyen a frizurám. Ha megfordítom: egy írónak például egyáltalán nem törődnek a külsejével. Én modell, szépségkirálynő vagyok, aki szerepel a tévében, újságokban...
Manipulálja ezt valamennyire? Tesz érte, hogy benne legyen a hírekben?
Nem volna értelme. Kicsi a hazai a show-világ ahhoz, hogy valami igazán látványosat és átütőt lehessen produkálni. Máshoz azonban örömmel adom ismertségemet. Nemrég a saját ruhamárkánkból csináltunk egy magyar rajzfilmfigurás kollekciót, és bevételének nagy része árva gyerekek megsegítésére megy. Nagyon sok póló elfogyott, sikerként élem meg, hogy mi is meg tudtuk mozgatni az embereket. Másféle „manipulációra” nincs is szükség az életemben, szerencsére mennek a dolgok maguktól.
Maradjunk a külsőségeknél. Nem érzi úgy, hogy épp emiatt alulértékeli a média?
Nem. Nyilván írnak rólam jót is, rosszat is, ám néhány szélsőségtől eltekintve ettől nem érzem rosszul magamat. Például tavaly az egyik napilapban megjelent, hogy minden délután ittas állapotban vezetek műsort. Be is pereltem őket! Novemberben lesz az utolsó tárgyalás. Tizennégy éves korom óta jelen vagyok a bulvársajtóban, és az a tapasztalatom, hogy ma már meg kell köszönnöm, ha nem cinkeskednek velem. Nemrég egy rejtvénymagazin újságírója, egy idős bácsi készített velem interjút. Felüdülés volt, hogy nem a magánéletemről kellett beszélnem, hanem még a nagymamám mákos tésztáját is elmesélhettem...